Pá-Pá!

Sziasztok!
Gondolom észre vettétek, hogy nem nagyon van friss, egy darabig nem is nagyon lesz:( -Ikletem az van elég sok nem is azzal van a probléma, hanem az idővel kevés.
De, viszont jó hír,  hogy 2011. május 20. (PÉNTEKEN) vizsga délután és utána,  este írni fogom nektek a fejit, meg magamnak  is:)

vagyis szombaton vagy vasárnap azon a héten jön a következő rész:D

Novella

Novella:

Bella elhagyja Phoenix-et. Anya Reneé, csak azért engedni el, mert azt hiszi a környezetváltozás jót tesz neki. Ugyanis, Bella nagyon alul táplált, elég folyton üveges a szeme és a levegőbe beszél. Más már rég a sárga házba dugta volna, de Reneé kitart, amellett, hogy jót tesz neki a környezetváltozás.

Bella felszáll a Forksba tartó repülőgép járatra.  Rendel jó néhány kávét, ugyanis fél elaludni. Több mint egy hete semmit sem aludt, így nem néz ki valami fényesen. Szerencsére az árnyakat már sikerült kordába tartania és a megfelelőnek, adni csak a figyelmét, a többiek mind úgy néznek mi ment a fekete embereke, csak a szemük világít rá, és a rászáradt vérük láthatóak.

***

A Cullen család, már jó néhány hete Forksba költözött.

***

Bella leszállt a gépről, Charliet keresi, de nem találja, viszont két rendőrt igen, akiknek a kezében az ő névtáblája van, és nem éppen mosolyognak.

Bella feléjük kezdett el menni.

- Jó napot! Én lennék Isabella Swan! –köszönt illedelmesen főhősünk.

- Jó napot Isabella! Rossz hírt kell közölnünk önnel! – hajtotta le a fejét mind két rendőr.

- Az apja idejövet karambolozott, egy kamionnal. Jelenleg i s a forksi kórházban műtik. Így mi jöttünk ki önért. – mondta tovább a rendőr, de Bella egyre sápadtabb lett.

-  Kérem, jöjjön velünk, önért jöttünk és egyelőre a forksi kórházba szállítanánk. Engedélyével a csomagjait és már a kocsiban vannak. Kérem kövesen minket – ezzel a rendőrök hátat fordítottak nekik. Bellának már futnia kellett, hogy elérje őket.

Az út nyomasztóan csendesen telt.

A kórházban Bella sírva kérdezte a recepcióstól, hogy hol találja Charlie Swant.

- Még műtik, kérem, nyugodjon meg a legjobb orvos kezeli – mosolygott rá a nő.

Bella már zokogva tette meg az utat a műtő felé., miközben elég sok árny próbálta felkelteni a figyelmét, hogy segítsen neki.

Ott leült és 5 órát várt.

Mikor behozták Charlie nem tűnt túl életszerűen, nagyon sok gépet is hoztak mögötte.

- Isabella Swan? – kérdezte az orvos.

- Csak Bella!

- Rendben, Bella! Charlie rendőrfőnök súlyosan megsérült, az állapota nem éppen stabil. A koponyája betört és néhány csontja, ami átszúrta a máját, és néhány fő ér is megsérült. Jelenleg altatásban tartjuk, egy jó ideig, mert valószínű nagy fájdalmai lehetnek. – fejezte be az orvos.

- Köszönöm! Bemehetek hozzá? –kérdezte Bella.

- Sajnálom, de nem lehet a beteg érdekében –így távozott az orvos

- Elnézést doktor úr! A nevét meg… - és Bella elájult, ha az orvos nincs a közelben, beverte volna a fejét.

- Bella! – enyhén pofozgatta az orvos, de semmi válasz.

- Isabella ébredjen, kérem! – rázogatta az orvos, de semmi.

Az orvos fogta az ájult lányt és bevitte az irodájába. Ott ráfektette az ágyra és megnézte az életjeleit.

A pulzusa nagyon alacsony, és a szeme alatt elég nagyok a karikák. Az orvos csak egyszerűen a fáradtságra fogta. Halkan kiment a szobából majd mögötte becsukta az ajtót.

Edward bement a kórházba Carlisle-t keresve. Benyitott az apja ajtaján, de egy lépés után megcsapta egy nagyon finom édes illat. Rögtön a megízlelésére gondolt. Bella hirtelen elkezdett mozgolódni. Edward még egyszer megszagolta ezt az aromát és gyorsan kiment apja irodájából. Amint a szobából távozott, Bella újra mély álomba zuhant.

Edward azonnal Carlislet kereste a folyosón.

 - Apa! – szólt Edward.

- Igen fiam? – kérdezte Carlisle amint kilépett az intenzív osztályból.

- Egy utcai lány alszik a szobádba, csak érdekel honnan való? Még nem láttam a városban.

- Igen, egy lány fekszik a szobámba. A rendőrfőnök lánya, és azért fekszik, mert elájult a kimerültségtől. A rendőrfőnök viszont itt fekszik a kórházban.

- Apa! Apa! Láttam, láttam! – táncolt melléjük Alice, mögötte Jasper próbálja lenyugtatni Alice-t, ami csak néha megy neki.

- Bella velünk fog élni! Annyira jó lesz! –hirtelenen Alice-nek üveges lett a szeme. A látomásában Bella felkel és Edwardot látja meg, de ő is üveges szemekkel. Bella felsikít és szobában a leghátsó sarokba húzod ott.

Alice látomása itt véget ért. Edward Alice-el szemben állt értetlenül.

- Alice mit láttál? –kérdezte Jasper.

- Bellát. De Edward a szobában volt – nézett az említettre – Bella perceken belül felkel, de jobb, ha senki nem megy be hozzá. Carlisle jobb lesz, ha csak 5 perc múlva mész be hozzá.

Később Carlisle és Alice bement az irodába, de csak annyi változás történt, hogy az íróasztala romhalmaz és Bella az asztal előtt megint elájulva. Carlisle odament a lányhoz felemelte és Alice kezébe adta.

Alice Edwarddal és Jasperrel haza ment, ugyanis látták, hogy Charlie nem éli meg a reggelt, így Carlisle egy olyan mérget juttat a szervezetébe, ami fájdalom mentesen is egy embert meg tud ölni.

Bella éppen a Cullen ház felé tar, aludva.

Alice az ölében tartotta egész végig, majd felvitte a szobájába.

Bella két napig aludt. Mikor felkelt a szem megint üreges lett.

-  Apa! –kiáltotta Isabella.

„- Kicsim, olyan jó ez a hely”- mosolygott Charlie Bellára.

- De apa, neked a kórházban a helyed- sírta Bella.

„- Meghaltam, mikor jöttél, már akkor haldokoltam”- mosolygott szerényen Bellára.

- Apa! Hiányozni fogsz – mondta síros hangon Bella, majd nagy levegőt vett- Távozz békében, és legyen nyugodt örök léted- sírta el magát újból Bella.

„- Köszönöm kislányom”- mondta Charlie.

Ezután Bellát újból megrohamozták, a sötét szellemek, de ő csak tovább sírt az ágyban.

A Cullen család csak Bella hangját hallották, és mindannyian Edwardot nézték.

Alice ugrott elsőnek és már szaladt is fel a szobájába.

- Szia, Alice vagyok! – táncolt be Bellához.

- Öhm… szia! – itt csuklót, egyet- Isabella vagyok, de csak Bella!

- Mond csak miért sírtál, nem hallgatóztam, csak az ajtó előtt mentem el és meghallottam.

- Semmi miatt, csak, hogy… apa kórházban van. Egyébként hol vagyok?- kérdezte Bella.

- Az én szobámban. Ezt itt a Cullen ház. Apa kérte, hogy hoztunk haza. elég ramatyul néztél ki ott, és sokáig is aludtál.- mosolygott Bellára.

De Bellának az ereiben megállt az ütő.

- V… Va..Vámpír- dadogta Bella, majd  sarok végében húzódót.

- Bella honnan veszed ezt!?- kérdezte Alice majd a végén felnevetett.

- Hogy honnan kérlek szépen, a ti fajtátok miatt vagyok elhabozva. Most búcsúztam el az apámtól, és –az óráját megnézte- már megint el vagyok habozva és úgy néz ki hogy megint miattatok. Hát köszönöm szépen a vendéglátást, de itt nem maradhatok! – és Bella csak úgy eltűnt.

:(

sziasztok!
Hát remélem olvassátok, megvárjátok a friss, de sajna nem tom folytatni, mert nem írtam tovább a füzetben XD  és általában az iskolai szünetekben meg az órákon van ihletem itthon egyedül csak egy pocsék részek lennének ami a tv-ben mennek leutánoznám ás azt nem akarom:( vagy is a suliban próbálok sokat írni, de a szüneteimet is megkeserítik néhány osztálytársaim, akik most engem pécéztek ki:( de siettek ahogy tudok, a másik blogon aki olvassa annak van néhány öröm hírem talán fent lesz egy fejezet vagy kettő is:D ide meg egy novellát rakok fel, kár pótlásul,de ehhez  semmi köze ,de remélem tetszeni fog nektek:)

2. fejezet

- Na, Bella! Később is körül nézhetsz! – rángatta tovább Alice a lift felé. Mikor…

Mikor az ajtó kinyílt és az a férfi lépett be, aki megerőszakolta. Ezt Alice és észrevette, és inkább a lépcső felé akarta vezetni Bellát. De a férfi észrevette.

- Áh!- lepődött meg a férfi- Bellsike várj csak! – odafutott hozzá és a karját kezdte el rángatni. – Csak nem miattam vagy itt? Van, még úgy 10 percem gyere csak! – húzogatta tovább Bellát.

De Alice ezt, nem hagyta és a férfi elé állt.

- Elnézést, de Bella velem van! – mondta Alice erényesen.

- Te meg ki vagy?!- háborodott fel Frederick.

- Alice, és azonnal vedd le a mocskos kezdett a barátnőmről!

- De, hogy fogom azt csinálni, amit te mondasz! – már emelte fel a kezét a férfi, hogy felpofozza, de a lift kinyílt és, egy dühös Jaspert lehetett észrevenni a liftben.

Azonnal emberi tempóban oda ért hozzájuk, de egy kicsit későn.

 A férfi meglendítette a kezét, és Jasper csak akkora ért oda, 

mielőtt a kedveséhez ért volna az a mocskos kéz. Csuklóstul megfogta, majd odébb tette.

 Lehetett hallani, hogy reccsent vmi.

- ÁÁ!- ordított fel a férfi.

- Gyere Bella! – húzta gyorsan a lift felé Alice Bellát, hogy minél kevesebb lásson a folytatásból.

Fredericket Jasper kivezette és elintézte.

Bella és Alice felérték a legfelső emeletre, ahol 5 ajtó volt. De jelenleg a szállodában csak kettőt használtak.

- Erre Bella. Megmutatom a szobádat!- vonszolta el az ajtóig Alice miközben Bella csak ámult és bámult. Megálltak egy hatalmas arany ajtónál.

- Bella, ez lesz úgy félnapig a szobád, remélem, megfelel. –mosolygott rá édesen a kismanó, de Bellának, már az ajtótól is elállt a lélegzete. Az ajtó is megnyikordult, és egy hatalmas szoba tárult eléjük. Bella belépet, és azonnal az ágyra telepedett. 

Alice leült az ágy végére és várta,

 hogy Bella megszólaljon, vagy elaludjon. Az utóbbi történt meg. Alice nesztelenül Bella mellé lépett, majd levette a koszos néhol szakadt cipőjét és ruháját.

Jól fel volt készülve erre a napra, a tehetségének köszönhetően látta, hogy mekkora a teste és az alakja.

 Ráadott először egy vékony toppot és arra egy kék hálóing felsőt, ami kihangsúlyozta a csont fehér bőrrét.

- Kopp! Kopp!

- Gyere be Jasper! – szólt ki Alice.

- Azt az embert, elintéztem. – mondta nagyon halkan.

- Rendben, köszi Jasper, szólnál Edwardnak, hogy jöjjön át hajnalban, egy adag lázcsillapítóval, 

de előtte gyere ide!- mondta Alice, és a mutató ujjával maga felé intett.

 Jasper sem teke tórázott sokáig, vámpír sebességgel oda ment Alicehez és megölelte.

Alice is amennyire tudott belefúródott, Jasper ölelésébe, és hagyta, hogy a szerelem átjárja a testét.

Bella is elkezdett mocorogni, de néhány pillanat múlva, újra visszasüppedt a mély álmában.

Néhány órával később, már Edward őrizte álmát, a gyógyszerek társaságában.

Edwardon is egy pizsama felső volt. Alice szerint hajnali 4 körül magas láza lesz. Edward már kettő körül cserélt Alice-el és Jasperrel.

Bellát jól megnézte, és a szánalommal együtt érzet mást is.

 De ezt még nem nagyon értette. hogy mi lehet. Alice látomása beigazolódni látszott, 4 előtt Bella szíve elkezdett nagyon szapora lenni, és a légzése is már zihálásba ment át.

- Ne, ne!- sikította Bella.

- Bella! Bella, kelj fel! – rázogatta Edward, de úgy tűnik semmi haszna sem volt.

- Ne! Neee, hagyd abba!  - sikított újból Bella, de már a teste is elkezdett rángatózni.

- Bella, ébresztő, kellj fel!- fogta le Edward, de így nem tudja beadni neki a pirulát – Alice, gyere már!- sürgette testvérét. Alice gyorsan, átfutott a szomszéd szobába. A gyógyszert előkapta, és segített Edwardnak. Bella még mindig sikítozott és kapálózott. Edward egyre nehezebben bírta lefogni, anélkül hogy kárt ne tegyen benne. 

1.fejezet

Egy furcsa lány

Egyszer egy nap New Yorkban egy fekete hajú manószerű lány sétálgatott. Mellette egy szőke oroszlán hajú srác ment a lány szatyraival. A fiút Jasper-nek hívták. a lányt meg Alice-nak. 

Mögöttük egy magányos bronz hajú fiú sétált. Egyedül lehajtott fejjel, mit sem sejtve testvére Alice tervéről. Jasper csak Alice miatt jött. A többiek kint maradtak Torontóban. 

Rosalie a másik testvérűk Párisban van a következő évi divatkollekció bemutatásánál. Emmett a fekete hajú maci beállítottságú párja egyben nem vérszerinti testvére is vele van.

Így Rosalie-t csak messziről merik nézni az emberek, amin párja nagyon örül. Rosalie egója pedig, már, tán az eget súrolja.

Visszatérve New Yorkba:

Alice, csakis újdonsült jövőbeli barátnője miatt van most itt. Látta a jövőt.  Ám nem, így akar a barátnője lenni. A katasztrófát megelőzve. Így sietnie kell.

A fiúk kissé botránkozva követik Alice-t, aki jó néhány nemes boltot is kihagyót vmiért. 

Már fontolgatják, hogy szólnak Carlisle-nak. Mert az már súlyos Alice-nél.

- Nyugi, fiúk! Nincs semmi bajom. A jövőt tervezem! – nyaggatta őket Alice. De a fiúk kicsit bepánikoztak. Még hogy a jövőt tervezi egy jövőbe látó. Kész röhej.

Két ház után, Alice befordult egy sikátorba.

- Alice, mit keresünk itt? – kérdezte Jasper. De vízhangzót az egész helység. Az egyik szemét tárolónál, egy kis mozgást észleltek, egy picit koncentrálva halk, de ütemes emberi szív dobogását lehetett hallani. 

Alice kidobta a kezeiből azt a pár szatyrot és lassan a szemét tároló mögé ment, leguggolt, és:

- Szia! Alice vagyok, kérlek, ne félj! –nyújtotta kezét, de a lány habozott.

- De- de! – rekedten próbált válaszolni a kócos hajú lány.

- Nyugi! A barátnőd szeretnék lenni. Kérlek, ne félj! – suttogta Alice mosolyogva.

- Gyere! – Alice és a lány felálltak, de a lány lábai nagyon vékonyak voltak, és remegtek. Ha Alice nem tartja meg, a lány elesik.

”Nem gondoltam volna, hogy ennyire elkéstem. Nem baj, attól még meglehet gyógyítani. Majd Esme tart egy kis hízó kúrát neki” – gondolta Alice. Edward erre felfigyelt, majd csúnyán nézet rá. Alice-t, ezt nem nagyon érdekelte, a lányt kezdte a fiúk felé tolni, de lány amint megláttak a fiúkat, megszorította Alice kezét és megállt.

- Egyébként hogy, hívnak? – kérdezte Alice.

- Bella.  – válaszolta a lány, akinek az arca még mindig a betont nézte.

- Akkor Bella! Ezek itt nem a vér szerinti tesóim: - Ő itt Jasper- mutatott egy hosszú szőke hajú srácra, aki rá mosolygót - másik Edward – mutatott a másik bronz hajú srácra - Na, most már ismersz, kérlek, gyere velünk –ráncigálta tovább Alice, de Bella még mindig csak egyhelyben állt.

”Edward, kérlek, mond meg Jaspernek, hogy béreljen ki két szállodai szobát, de előtte, mondja meg, hogy milyen Bella állapota.” – gondolta Alice és várta Edwardot, hogy átadja. Bella ebből semmit sem vett észre.

- Jasper, mond, elkérlek Bella állapotát, és utána menjünk egy szállodába két szobáért! – mondta jó hangosan Edward.

- Nagyon fél, szinte retteg tőlünk, vagyis Alice-tól, nem, de egyben össze van zavarodva – mondta Jasper is jó hangosan, utána távoztak, a csomagokkal együtt.

- Na, gyere, kérlek! – vette lágyabbá Alice a hangját.

- Rendben! – mondta Bella és már, bár még egy kicsit remegve, de követte Alice-t. Egy kisidő után Alice megállt egy pillanatra. Majd mintha nem is történt volna az előbb semmi, 

folyamatosan beszélt Bellával. Arra viszont nem válaszolt Bella, hogy mi a vezeték neve és, hogy honnan jött. A legnemesebb butikok előtt mentek el, de Alice egyikbe se ment be. Néhány perc múlva elértek egy gyönyörű szállodát és bementek.

Az egyik biztonsági őr észrevette Bella szakadt ruháit, és rögtön feléjük tartott.

- Jó napot kisasszony! Meg kérném, hogy távozzon, ha nincs semmi dolga itt! – mutatott durván az őt a kijárat felé.

- Elnézést, de ő velem van! – Alice kicsit előre dőlt, hogy lássa az őr őt is, villogó szemekkel.

- Maga meg kicsoda! ? – ordította a biztonsági őr.

- Alice Cullen. A barátom most foglalt két szobát a testvéremmel. - mondta Alice egyre erényesebben.

- Cu… Cullen. –hápogott az őr.  – Elnézést. A legfelső emelet lesz. Viszlát! –húzta el a csíkot a biztonsági őr.

- Gyere Bella! – húzta tovább a kezét. Bella, lassan, de követte. Nézte a szálloda mennyezetét. Gyönyörű kisfiú angyalkákat faragtak ki, akik zenélnek.

- Na, Bella! Később is körül nézhetsz! – rángatta tovább Alice a lift felé. Mikor…

Ismertető

A történet nem kidolgozok, semmi csak megy folyamatosan, ami éppen eszembe jut, tehát ha van vkinkek kedve beszállni nyugodtan jelentkezhet: a történet csak annyi hogy a Cullen család Torontóban él.

De Alice látott egy lányt aki szerelmes lesz Edwardba és viszont. De a lány nagy nehezen jutna el Torontóba (értsd:  minden baja történne  a lelkével), de Alice, Jasperrel és Edwarddal megy el a városban. Viszont a két fiú nem tud semmit. Így megkezdődik az ismeretség, egyenlőre a szállodáig jutottam csak el:d, de ha kérnétek akkor fele fele arányban menni tovább a töri ha egyedül csinálnám, de az első 3 oldal meg  van füzetben.:)

Hírek

Valószínű ez a blog csak jövőhéttel fog beindulni :D sajna jövőhetén kemény fél éves angol, uhh nagyon nem várom:(
A töri története be lesz másolva, de csak jövőhéttől kezdek el bármit is ezen csinálni,