1.fejezet

Egy furcsa lány

Egyszer egy nap New Yorkban egy fekete hajú manószerű lány sétálgatott. Mellette egy szőke oroszlán hajú srác ment a lány szatyraival. A fiút Jasper-nek hívták. a lányt meg Alice-nak. 

Mögöttük egy magányos bronz hajú fiú sétált. Egyedül lehajtott fejjel, mit sem sejtve testvére Alice tervéről. Jasper csak Alice miatt jött. A többiek kint maradtak Torontóban. 

Rosalie a másik testvérűk Párisban van a következő évi divatkollekció bemutatásánál. Emmett a fekete hajú maci beállítottságú párja egyben nem vérszerinti testvére is vele van.

Így Rosalie-t csak messziről merik nézni az emberek, amin párja nagyon örül. Rosalie egója pedig, már, tán az eget súrolja.

Visszatérve New Yorkba:

Alice, csakis újdonsült jövőbeli barátnője miatt van most itt. Látta a jövőt.  Ám nem, így akar a barátnője lenni. A katasztrófát megelőzve. Így sietnie kell.

A fiúk kissé botránkozva követik Alice-t, aki jó néhány nemes boltot is kihagyót vmiért. 

Már fontolgatják, hogy szólnak Carlisle-nak. Mert az már súlyos Alice-nél.

- Nyugi, fiúk! Nincs semmi bajom. A jövőt tervezem! – nyaggatta őket Alice. De a fiúk kicsit bepánikoztak. Még hogy a jövőt tervezi egy jövőbe látó. Kész röhej.

Két ház után, Alice befordult egy sikátorba.

- Alice, mit keresünk itt? – kérdezte Jasper. De vízhangzót az egész helység. Az egyik szemét tárolónál, egy kis mozgást észleltek, egy picit koncentrálva halk, de ütemes emberi szív dobogását lehetett hallani. 

Alice kidobta a kezeiből azt a pár szatyrot és lassan a szemét tároló mögé ment, leguggolt, és:

- Szia! Alice vagyok, kérlek, ne félj! –nyújtotta kezét, de a lány habozott.

- De- de! – rekedten próbált válaszolni a kócos hajú lány.

- Nyugi! A barátnőd szeretnék lenni. Kérlek, ne félj! – suttogta Alice mosolyogva.

- Gyere! – Alice és a lány felálltak, de a lány lábai nagyon vékonyak voltak, és remegtek. Ha Alice nem tartja meg, a lány elesik.

”Nem gondoltam volna, hogy ennyire elkéstem. Nem baj, attól még meglehet gyógyítani. Majd Esme tart egy kis hízó kúrát neki” – gondolta Alice. Edward erre felfigyelt, majd csúnyán nézet rá. Alice-t, ezt nem nagyon érdekelte, a lányt kezdte a fiúk felé tolni, de lány amint megláttak a fiúkat, megszorította Alice kezét és megállt.

- Egyébként hogy, hívnak? – kérdezte Alice.

- Bella.  – válaszolta a lány, akinek az arca még mindig a betont nézte.

- Akkor Bella! Ezek itt nem a vér szerinti tesóim: - Ő itt Jasper- mutatott egy hosszú szőke hajú srácra, aki rá mosolygót - másik Edward – mutatott a másik bronz hajú srácra - Na, most már ismersz, kérlek, gyere velünk –ráncigálta tovább Alice, de Bella még mindig csak egyhelyben állt.

”Edward, kérlek, mond meg Jaspernek, hogy béreljen ki két szállodai szobát, de előtte, mondja meg, hogy milyen Bella állapota.” – gondolta Alice és várta Edwardot, hogy átadja. Bella ebből semmit sem vett észre.

- Jasper, mond, elkérlek Bella állapotát, és utána menjünk egy szállodába két szobáért! – mondta jó hangosan Edward.

- Nagyon fél, szinte retteg tőlünk, vagyis Alice-tól, nem, de egyben össze van zavarodva – mondta Jasper is jó hangosan, utána távoztak, a csomagokkal együtt.

- Na, gyere, kérlek! – vette lágyabbá Alice a hangját.

- Rendben! – mondta Bella és már, bár még egy kicsit remegve, de követte Alice-t. Egy kisidő után Alice megállt egy pillanatra. Majd mintha nem is történt volna az előbb semmi, 

folyamatosan beszélt Bellával. Arra viszont nem válaszolt Bella, hogy mi a vezeték neve és, hogy honnan jött. A legnemesebb butikok előtt mentek el, de Alice egyikbe se ment be. Néhány perc múlva elértek egy gyönyörű szállodát és bementek.

Az egyik biztonsági őr észrevette Bella szakadt ruháit, és rögtön feléjük tartott.

- Jó napot kisasszony! Meg kérném, hogy távozzon, ha nincs semmi dolga itt! – mutatott durván az őt a kijárat felé.

- Elnézést, de ő velem van! – Alice kicsit előre dőlt, hogy lássa az őr őt is, villogó szemekkel.

- Maga meg kicsoda! ? – ordította a biztonsági őr.

- Alice Cullen. A barátom most foglalt két szobát a testvéremmel. - mondta Alice egyre erényesebben.

- Cu… Cullen. –hápogott az őr.  – Elnézést. A legfelső emelet lesz. Viszlát! –húzta el a csíkot a biztonsági őr.

- Gyere Bella! – húzta tovább a kezét. Bella, lassan, de követte. Nézte a szálloda mennyezetét. Gyönyörű kisfiú angyalkákat faragtak ki, akik zenélnek.

- Na, Bella! Később is körül nézhetsz! – rángatta tovább Alice a lift felé. Mikor…