Novella

Novella:

Bella elhagyja Phoenix-et. Anya Reneé, csak azért engedni el, mert azt hiszi a környezetváltozás jót tesz neki. Ugyanis, Bella nagyon alul táplált, elég folyton üveges a szeme és a levegőbe beszél. Más már rég a sárga házba dugta volna, de Reneé kitart, amellett, hogy jót tesz neki a környezetváltozás.

Bella felszáll a Forksba tartó repülőgép járatra.  Rendel jó néhány kávét, ugyanis fél elaludni. Több mint egy hete semmit sem aludt, így nem néz ki valami fényesen. Szerencsére az árnyakat már sikerült kordába tartania és a megfelelőnek, adni csak a figyelmét, a többiek mind úgy néznek mi ment a fekete embereke, csak a szemük világít rá, és a rászáradt vérük láthatóak.

***

A Cullen család, már jó néhány hete Forksba költözött.

***

Bella leszállt a gépről, Charliet keresi, de nem találja, viszont két rendőrt igen, akiknek a kezében az ő névtáblája van, és nem éppen mosolyognak.

Bella feléjük kezdett el menni.

- Jó napot! Én lennék Isabella Swan! –köszönt illedelmesen főhősünk.

- Jó napot Isabella! Rossz hírt kell közölnünk önnel! – hajtotta le a fejét mind két rendőr.

- Az apja idejövet karambolozott, egy kamionnal. Jelenleg i s a forksi kórházban műtik. Így mi jöttünk ki önért. – mondta tovább a rendőr, de Bella egyre sápadtabb lett.

-  Kérem, jöjjön velünk, önért jöttünk és egyelőre a forksi kórházba szállítanánk. Engedélyével a csomagjait és már a kocsiban vannak. Kérem kövesen minket – ezzel a rendőrök hátat fordítottak nekik. Bellának már futnia kellett, hogy elérje őket.

Az út nyomasztóan csendesen telt.

A kórházban Bella sírva kérdezte a recepcióstól, hogy hol találja Charlie Swant.

- Még műtik, kérem, nyugodjon meg a legjobb orvos kezeli – mosolygott rá a nő.

Bella már zokogva tette meg az utat a műtő felé., miközben elég sok árny próbálta felkelteni a figyelmét, hogy segítsen neki.

Ott leült és 5 órát várt.

Mikor behozták Charlie nem tűnt túl életszerűen, nagyon sok gépet is hoztak mögötte.

- Isabella Swan? – kérdezte az orvos.

- Csak Bella!

- Rendben, Bella! Charlie rendőrfőnök súlyosan megsérült, az állapota nem éppen stabil. A koponyája betört és néhány csontja, ami átszúrta a máját, és néhány fő ér is megsérült. Jelenleg altatásban tartjuk, egy jó ideig, mert valószínű nagy fájdalmai lehetnek. – fejezte be az orvos.

- Köszönöm! Bemehetek hozzá? –kérdezte Bella.

- Sajnálom, de nem lehet a beteg érdekében –így távozott az orvos

- Elnézést doktor úr! A nevét meg… - és Bella elájult, ha az orvos nincs a közelben, beverte volna a fejét.

- Bella! – enyhén pofozgatta az orvos, de semmi válasz.

- Isabella ébredjen, kérem! – rázogatta az orvos, de semmi.

Az orvos fogta az ájult lányt és bevitte az irodájába. Ott ráfektette az ágyra és megnézte az életjeleit.

A pulzusa nagyon alacsony, és a szeme alatt elég nagyok a karikák. Az orvos csak egyszerűen a fáradtságra fogta. Halkan kiment a szobából majd mögötte becsukta az ajtót.

Edward bement a kórházba Carlisle-t keresve. Benyitott az apja ajtaján, de egy lépés után megcsapta egy nagyon finom édes illat. Rögtön a megízlelésére gondolt. Bella hirtelen elkezdett mozgolódni. Edward még egyszer megszagolta ezt az aromát és gyorsan kiment apja irodájából. Amint a szobából távozott, Bella újra mély álomba zuhant.

Edward azonnal Carlislet kereste a folyosón.

 - Apa! – szólt Edward.

- Igen fiam? – kérdezte Carlisle amint kilépett az intenzív osztályból.

- Egy utcai lány alszik a szobádba, csak érdekel honnan való? Még nem láttam a városban.

- Igen, egy lány fekszik a szobámba. A rendőrfőnök lánya, és azért fekszik, mert elájult a kimerültségtől. A rendőrfőnök viszont itt fekszik a kórházban.

- Apa! Apa! Láttam, láttam! – táncolt melléjük Alice, mögötte Jasper próbálja lenyugtatni Alice-t, ami csak néha megy neki.

- Bella velünk fog élni! Annyira jó lesz! –hirtelenen Alice-nek üveges lett a szeme. A látomásában Bella felkel és Edwardot látja meg, de ő is üveges szemekkel. Bella felsikít és szobában a leghátsó sarokba húzod ott.

Alice látomása itt véget ért. Edward Alice-el szemben állt értetlenül.

- Alice mit láttál? –kérdezte Jasper.

- Bellát. De Edward a szobában volt – nézett az említettre – Bella perceken belül felkel, de jobb, ha senki nem megy be hozzá. Carlisle jobb lesz, ha csak 5 perc múlva mész be hozzá.

Később Carlisle és Alice bement az irodába, de csak annyi változás történt, hogy az íróasztala romhalmaz és Bella az asztal előtt megint elájulva. Carlisle odament a lányhoz felemelte és Alice kezébe adta.

Alice Edwarddal és Jasperrel haza ment, ugyanis látták, hogy Charlie nem éli meg a reggelt, így Carlisle egy olyan mérget juttat a szervezetébe, ami fájdalom mentesen is egy embert meg tud ölni.

Bella éppen a Cullen ház felé tar, aludva.

Alice az ölében tartotta egész végig, majd felvitte a szobájába.

Bella két napig aludt. Mikor felkelt a szem megint üreges lett.

-  Apa! –kiáltotta Isabella.

„- Kicsim, olyan jó ez a hely”- mosolygott Charlie Bellára.

- De apa, neked a kórházban a helyed- sírta Bella.

„- Meghaltam, mikor jöttél, már akkor haldokoltam”- mosolygott szerényen Bellára.

- Apa! Hiányozni fogsz – mondta síros hangon Bella, majd nagy levegőt vett- Távozz békében, és legyen nyugodt örök léted- sírta el magát újból Bella.

„- Köszönöm kislányom”- mondta Charlie.

Ezután Bellát újból megrohamozták, a sötét szellemek, de ő csak tovább sírt az ágyban.

A Cullen család csak Bella hangját hallották, és mindannyian Edwardot nézték.

Alice ugrott elsőnek és már szaladt is fel a szobájába.

- Szia, Alice vagyok! – táncolt be Bellához.

- Öhm… szia! – itt csuklót, egyet- Isabella vagyok, de csak Bella!

- Mond csak miért sírtál, nem hallgatóztam, csak az ajtó előtt mentem el és meghallottam.

- Semmi miatt, csak, hogy… apa kórházban van. Egyébként hol vagyok?- kérdezte Bella.

- Az én szobámban. Ezt itt a Cullen ház. Apa kérte, hogy hoztunk haza. elég ramatyul néztél ki ott, és sokáig is aludtál.- mosolygott Bellára.

De Bellának az ereiben megállt az ütő.

- V… Va..Vámpír- dadogta Bella, majd  sarok végében húzódót.

- Bella honnan veszed ezt!?- kérdezte Alice majd a végén felnevetett.

- Hogy honnan kérlek szépen, a ti fajtátok miatt vagyok elhabozva. Most búcsúztam el az apámtól, és –az óráját megnézte- már megint el vagyok habozva és úgy néz ki hogy megint miattatok. Hát köszönöm szépen a vendéglátást, de itt nem maradhatok! – és Bella csak úgy eltűnt.